Már elég hamar tudtam, hogy felnőtt és anya szeretnék lenni. Emiatt gyerekként sokszor nehezen találtam a helyem, mert szívesen voltam a felnőttekkel de ők azt mondták ez a felnőttek dolga, a gyerekek meg nem mindig értettek meg.
16 évesen megműtötték a pajzsmirigyem amire mai napig és életem végéig gyógyszert szedek. Persze kétségeim voltak, lehet e babám, nem okoz e neki gondot hogy szedem a gyógyszert, tudok e szoptatni ......
18 évesen egy nőgyógyász azt mondta nagyon hátrahajló a méhem ezért elég nehezen fogok teherbe esni. Persze ez bele égett az agyamba.
A férjemmel 5 éve voltunk házasok amikor elérkezettnek láttuk az időt kicsiny családunk bővítésére, ekkor voltam 24 éves.
Ezen felbuzdulva időpontot kértem a nőgyógyászhoz (Dr Harsányi Lehel) az akkori MÁV kórházban. A vizsgálat után elmondtam hogy babát szeretnénk lát e ennek valami akadályát. Ő maga megszokott nyugodtságával mondta minden rendben és a hátrahajló méhemre is azt mondta nem lesz semmi gond. Két hét múlva kellett menni a rákszűrés eredményéért addigra Balázs babánk élete megkezdődött a pocakomban.
Itt kezdődött minden :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése