Minden délben megyek értük, ebéd után hozom haza őket.
Jön ki óvó néni a csoportból és szól, hogy még várnom kell mert Adrienn sír, nem hajlandó imádkozni. De miért nem, ugye. Ebéd közben ez én drága lánykám neki állt valami halandzsát kántálni és nem volt hajlandó abba hagyni sokadik felszólításra sem! Óvó néni felállította! Na kérem az én lányomnak ez háborút jelent. :) itthon ugyan ez. Addig csinál valamit amíg rá nem figyelek és ha rászólok kezdődik a harc!
Persze ebből ő azt szűrte le hogy óvónéni nem szereti. És ő különben sem megy többet óvodába!
Remélem hogy valami vezér igazgató lesz különben nehezen fog boldogulni :) ha neki lesz főnöke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése