Bazsi mai feladata Piroska nénivel

Bazsi mai feladata Piroska nénivel: rajzold le a családod tárgyakként Gabi- cumi lett mert olyan cuki Adri karkötő lett mert olyan csajos Anya egy szív lett mert nagyon szeretsz mindenkit Apa pajzs lett mert meg véd..... Magam egy laptopnak rajzoltam Azt gondolom nincs olyan nagy baj

Semmeringi kirándulás :)

Először mentünk a gyerekekkel külföldre :)

Messze is mentünk, vonattal mentünk azt hiszem bátor elgondolás volt neki indulni három gyerkőccel de nem bántuk meg mert nagyon élveztük.

Reggel korán indult a vonat és arra számítottam, hogy az út egy részét átalusszák, de nem így történt. Nagy volt az izgalom, még Magyarországon vagyunk? Mikor érünk oda?

A vonaton szerencsére nem csak mi voltunk gyerekekkel így nem kellett attól rosszul éreznünk magunk, hogy hangosak vagyunk zavarunk bárkit is. 

Nem sokkal a határ átlépés után a vonat megállt és majd egy órát vesztegeltünk a mozdonyban lévő meghibásodás miatt. Persze türelmetlenek voltunk már és tudtuk hogy ez az idő a kirándulás idejéből vész el hiszen a vonat adott időben indul vissza.

Végül is elfoglaltuk magunk s mikor már türelmünk elfogyott elindult a vonat is.

Aztán felszállt a köd és a hegyek közé érve, az ablakokra tapadva csodáltuk a tájat.

Nem tudtuk melyik irányba nézzünk, egyszerűen mintha egy mesébe csöppentünk volna. Számtalan alagút, kastély a hegycsúcson....

Megérkezésünk után tudatosult, hogy otthon maradt a bot. Rövid sétán nem probléma de azt tudtuk, hogy itt kell sétálni. Szerencsére az élmények és hát mondhatom a rutin segített és így csak a vissza úton kellett kicsit segíteni.

Mivel Balázs már elég nehéz és cikinek is érzi ha fel vesszük, kitaláltam egy technikát a lába pihentetésére, oldalról a hóna alá nyúlok, ami hátulról úgy tűnik csak ölelem, és a csípőmre emelve megemelem őt is így majdnem nem ér le a lába. Viccesen mondtam: Bazsi csinálj úgy mintha sétálnál :) 

Így pár száz métert meg tudunk tenni és ezalatt pihen annyira a lába, hogy megint tud egyedül menni.

Adri végig ugrálta a sétát ahogy szokta :) hihetetlen energiája van!

Gabikát a nyakamba vittem egy darabon de hát már ő is elég nehéz ezért apa átvette és ő vitte tovább az ölében.

A vonat pontosan érkezett, megkerestük a helyünket és azt kívántam hamar érjünk haza.

A gyerekek elaludtak, bár Gáborom sokáig nem hagyta magát álomba ringatni, de sikerült :)

Haza felé megint volt egy órás késésünk, fáradtak voltunk, nyűgösek.

Vissza tekintve mégis azt kell mondjam, megérte. Nagyon szép tájon utaztunk, külföldön voltunk, jól éreztük magunk!