Először mentünk a gyerekekkel külföldre :)
Messze is mentünk, vonattal mentünk azt hiszem bátor elgondolás volt neki indulni három gyerkőccel de nem bántuk meg mert nagyon élveztük.
Reggel korán indult a vonat és arra számítottam, hogy az út egy részét átalusszák, de nem így történt. Nagy volt az izgalom, még Magyarországon vagyunk? Mikor érünk oda?
A vonaton szerencsére nem csak mi voltunk gyerekekkel így nem kellett attól rosszul éreznünk magunk, hogy hangosak vagyunk zavarunk bárkit is.
Nem sokkal a határ átlépés után a vonat megállt és majd egy órát vesztegeltünk a mozdonyban lévő meghibásodás miatt. Persze türelmetlenek voltunk már és tudtuk hogy ez az idő a kirándulás idejéből vész el hiszen a vonat adott időben indul vissza.
Végül is elfoglaltuk magunk s mikor már türelmünk elfogyott elindult a vonat is.
Aztán felszállt a köd és a hegyek közé érve, az ablakokra tapadva csodáltuk a tájat.
Nem tudtuk melyik irányba nézzünk, egyszerűen mintha egy mesébe csöppentünk volna. Számtalan alagút, kastély a hegycsúcson....
Megérkezésünk után tudatosult, hogy otthon maradt a bot. Rövid sétán nem probléma de azt tudtuk, hogy itt kell sétálni. Szerencsére az élmények és hát mondhatom a rutin segített és így csak a vissza úton kellett kicsit segíteni.
Mivel Balázs már elég nehéz és cikinek is érzi ha fel vesszük, kitaláltam egy technikát a lába pihentetésére, oldalról a hóna alá nyúlok, ami hátulról úgy tűnik csak ölelem, és a csípőmre emelve megemelem őt is így majdnem nem ér le a lába. Viccesen mondtam: Bazsi csinálj úgy mintha sétálnál :)
Így pár száz métert meg tudunk tenni és ezalatt pihen annyira a lába, hogy megint tud egyedül menni.
Adri végig ugrálta a sétát ahogy szokta :) hihetetlen energiája van!
Gabikát a nyakamba vittem egy darabon de hát már ő is elég nehéz ezért apa átvette és ő vitte tovább az ölében.
A vonat pontosan érkezett, megkerestük a helyünket és azt kívántam hamar érjünk haza.
A gyerekek elaludtak, bár Gáborom sokáig nem hagyta magát álomba ringatni, de sikerült :)
Haza felé megint volt egy órás késésünk, fáradtak voltunk, nyűgösek.
Vissza tekintve mégis azt kell mondjam, megérte. Nagyon szép tájon utaztunk, külföldön voltunk, jól éreztük magunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése